Interjú.
A KTE LA korosztályos csapatai ebben az idényben kifejezetten jól szerepelnek saját bajnokságukban, a tartalékcsapat pedig vezeti a vármegye I. osztályt. Ennek apropóján Szabó Tibor utánpótlás szakmai igazgatóval beszélgettünk. Az eredmények mellett a tehetségek megtartása, felkutatása is téma volt.
– Mielőtt az őszi szezonról szót ejtenénk, egy friss dologgal kezdjünk. Hétfőn szülői értekezletet tartottatok, mi volt ennek a célja?
– Azokat a szülőket hívtuk ezúttal meg, akiknek a gyermekei az utóbbi időszakban kapcsolatba kerültek más akadémiákkal. Gondolok itt arra, hogy akár próbanapra kaptak meghívót, vagy ők jelentkeztek egy-egy ilyen alkalomra. A jelenlegi utánpótlás piramisban az A szinten van 10 kiemelt akadémia, alattuk van 28 Tehetségközpont, ebbe tartozunk bele mi is. Feladatunk is tehát, hogy segítsük a kiemelt akadémiákat, ennek eleget is teszünk. Sok meghívót kapunk kiemelt akadémiákról, akad alkalom, amikor például egy helyről tíznél is több játékosunkat szerették volna megnézni testközelből a közelmúltban. Ilyenkor természetesen nem gördítünk akadályt a részvétel elé, de a szülők döntésén múlik, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel. A beszélgetés lényege az volt, hogy feléjük is közvetítsük azt, amit egyébként is vallunk: nem egyetlen út, csak a kiemelt akadémia vezet a profi futball felé, erre az utóbbi években számtalan példát láttunk Kecskeméten is. Természetesen a kiemelt akadémia az egyik, de a Tehetségközpontokból ugyanúgy megvalósítható ez az álom.
– Említettél példákat, kiket lehet itt felsorolni?
– Elég csak megnézni azokat a játékosokat, akiket a szurkolók is megszerettek a felnőtt csapatban az utóbbi években. Pálinkás Gergő, Vágó Levente, Katona Levente, Győrfi Milán, hogy néhány nevet mondjak. Lukács Dániel, Tóth Barna is ebbe a kategóriába tartozik, mindketten az U21-es csapathoz kerültek oda már annak idején a Honvédhoz. De mondhatunk kecskeméti példákat is: Terbe Botond, Szalai József és Szalai Gábor itt járták végig az utánpótlást, leszámítva Gabi angliai kitérőjét. Itt is mutatkoztak be, innen indult a felnőtt karrierjük. Gabi válogatott labdarúgónak mondhatja magát azóta, jelenleg már a Ferencváros játékosa.
– A 2015-ös kizárás mennyire erősítette az elvándorlást?
– Természetesen eléggé, az említett kecskeméti játékosok közül Terbe a megye I-ben, majd az NB III-ban tudott játszani akkor felnőtt szinten, míg Szalai Józsi ugyan az NB II-ben is ott volt, de már a Vasas kölcsönjátékosaként. Mostanra azért egy csökkenő tendencia figyelhető meg azzal, hogy újra életre kapott a kecskeméti futball és a KTE. Akadt azért olyan év a közelmúltban, amikor 9 játékosunkat is elvitték a kiemelt akadémiák, átlagban ez a szám 5-6 volt minimum. Idén 3-an döntöttek a váltás mellett, de egyikük már vissza is jött. Azt is látni kell, hogy a magyar átigazolási szabályzat júliusban szabad mozgást biztosít az amatőr játékosoknak, így a kluboknak nincs akkor mérlegelési lehetősége. Igazából a legfontosabbnak azt tartom, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom a szülőkkel, hiszen mi is, ők is ugyanazt akarjuk, eljuttatni a gyerekeket oda, ahova vágynak. Büszkék vagyunk természetesen azokra is, akik máshol mutatkoznak be végül, így például az FTC-ben a közelmúltban debütáló Radnóti Dánielre is, aki tőlünk került a Fradihoz, vagy az MTK-tól már profi szerződést kapó Szebellédi Bátorra. Egy-egy döntés meghatározhat teljes sorsokat, név nélkül mondhatok olyan játékost is, aki idén az NB I-ben már több gólt is szerzett, korábban viszont két váltás is rosszul sült el neki fiatalon, és már abba akarta hagyni a focit. Nagyon örülök, hogy sikerült rábeszélnünk, hogy építse újra magát a mi utánpótlásunkban, és most már ismét a magyar futball nagy értéke. Nem mindenki reagál jól váltás után, sok esetben változik a játékosok személyisége is. Nem könnyű az, hogy az egyik pillanatban mondjuk abszolút húzóember vagy, van rajtad egészséges teher, mindenki sokat vár tőled, koncentrált figyelmet kapsz, de utána bekerülsz egy olyan 20 vagy több fős keretbe, ahol csupa hasonló képességű játékos van. Egy váltásnál ezt is mérlegelni kell, sajnos több példát láttam már rá, hogy ez nem jól sült el.
– Betudható a kisebb elvándorlásnak az, hogy idén az U15, az U16, és az U17-es korosztály is dobogóért, bajnoki címért küzdhet?
– Nem csak erre húznám rá a szereplést, de van összefüggés. A 2009-es korosztályból összesen 8 játékos ment el az évek alatt, egy tért vissza, ennek ellenére jelenleg két pontra vannak az U17-es bajnokságban az első helytől. Mondhatjuk tehát azt, hogyha ez a keret egyben marad, még nagyobb esély lenne egy kiugró eredményre. Nehéz építkezni, ha évente 3-4 játékos megy el, főleg olyanok, akik itt nevelkedtek, utána meg kell találnunk a régióban a további tehetségeket, de ezen vagyunk folyamatosan természetesen. A 2010-es korosztályban (U16) 4 távozó volt, 2-en viszont visszatértek, itt is van még esélyünk a bajnoki címre, és éppen a múlt héten vertük meg a kupában a kiemelt bajnokságban szereplő Debrecent. Érdekes, hogy pont a 2011-es csapat (U15) vezeti magabiztosan a tabellát, ahol nem álltak sorba más akadémiák a játékosainkért, ez persze a jó eredmények hatására már kezd változni. Mindenesetre annyi elmondható, hogyha egyben tudjuk tartani a korosztályokat, meg tudjuk tartani az értékeinket, akkor tényleg fel tudjuk venni a verseny bárkivel, illetve egyértelműen többet profitálhat a felnőtt csapat.
– Szóba hoztad a régiót, illetve az új tehetségek megtalálását, milyen lehetőségeitek vannak?
– Nagyon sok program fut az akadémián, ennek Marton Gábor a szervezője Grassroots koordinátorként. Keressük a régióban és a megyében a gyerekeket, szeretnénk, ha már U10-től minél többen bejönnének hozzánk. Partnercsapat találkozókat szervezünk, szakmai napokat a környező klubokkal, de vannak próbanapok is, ahol az alacsonyabb szinten futballozó gyerekeket figyeljük, utána edzésekre is behívjuk őket, idővel aztán a legjobbak már ide is igazolnak. Ehhez jönnek a toborzók, az óvodai foglalkozások, igyekszünk minél szélesebb körben figyelmesek lenni, a jelentkezésre egyébként folyamatosan van lehetőség nálunk.
– Térjünk ki a tartalékokra és az U19-re is, itt milyen az összkép?
– Azt már nyáron tudtuk, hogy a vármegye I-es és U19-es bajnokság rengeteg szervezést, de rengeteg játékpercet is jelent majd a keretnek. A II-es csapatban jelenleg a 2006-os kiöregedő játékosok a húzóemberek, de nagyon sok 2007-es és 2008-as játékos is helyet követel már magának. Az U19 így értelemszerűen ritkán tud a legjobb összeállításban pályára lépni, illetve sokszor egészülnek ki U17-esekkel. Ez nem mindig párosul eredménnyel is, de azt is láthatjuk, hogy II-es csapat vezeti a bajnokságot eközben, illetve tényleg mindenki kellő játékidőt kap.
– A múltban már sok kecskeméti fiatal kapta meg a lehetőséget, most is vannak helyi nevelések az NB II-es keretben. Van-e meghatározott cél ezen a fronton?
– Igen, annak nagyon örülünk, hogy Szűcs Szilárdot vissza tudtuk nyáron hozni Kecskemétre, ő is innen került el korábban, bízunk benne, hogy minél hamarabb újra bevethető lesz. A klub egyértelmű célja az, hogy a jövőben még több játékos épüljön be saját utánpótlásból, végig akarjuk vinni a folyamatot. Ehhez persze a klub és az edzők mellett kell a játékos is, sok plusz munka, türelem, szorgalom, illetve tudni kell élni minden eséllyel. Idén Varga Márk már többször is ott ült a kispadon az NB II-es csapatnál, Fodor Tamás edzőmeccsen lépett pályára. Edzéseken vett részt mellette Kálmán Simon, Goretich Gergő, Fodor Tamás, Szabó Benedek és Horváth András is, tehát a kapcsolat az utánpótlás és az NB II-es csapat között most is megvan.
Varga Márk már többször is kispadon ülhetett idén az NB II-ben
Szerző: KTE/kteakademia.hu
