U19-es értékelő.
Újabb akadémia korosztály évét értékeljük, ezúttal az U19-es gárdára került a sor, mely a legjobb teljesítményt nyújtotta helyezése alapján az előző bajnokságban. Lóczi Péter foglalta össze a „bronzcsapat” idényét.
– Bronzérmes lett a csapat a bajnokságban, ezzel a legjobb szereplést tudhatja magáénak az előző idényben az utánpótlásban. Hogyan értékelnél?
– Tavaly nyáron új lebonyolítást írt ki az MLSZ a bajnokságokra, megszűntek a tavaszi „A” „B” és „C” divíziók, helyette hagyományos rendszerű bajnokságban játszottunk, 11 mérkőzés ősszel, 11 mérkőzés tavasszal. A Pécs kimagaslott a mezőnyből, öt fordulóval a vége előtt már bajnok lett. Mi a Szegeddel voltunk végig harcban a 2. helyért, de végül ők futottak be előttünk. Egész évben jól és eredményesen játszottunk, a pontvesztéseknél is végig elégedett lehettem a csapattal, nagyszerűen egymásra találtunk, működött a „kémia”. Nagy sikernek értékelem egyébként az egész éves szereplést és a 3. helyezést, mert sokszor csak mérkőzéseken találkoztunk, egész héten külön edzett a csapat egyik és másik fele, akik az NB III-nál is számításba voltak véve. Ne felejtsük el, hogy országos bajnokságban lettünk harmadikak, U19-ben, ahol bizony már sok játékosnak nem kevés felnőtt mérkőzés is a lábában van. Ebben a bajnokságban azért szinte csak egységes, jó csapatok szerepelnek, így minden mérkőzés éles volt.
– Minek köszönhető ez az érem?
– Hatalmas elismerés és köszönet jár annak a 10-12 főnek, akik nem edzettek fent az NB III-as csapatnál, mert kivétel nélkül mindig jöttek edzésre, szó nélkül csinálták a munkát. Mondhatná a hétköznapi ember, hogy hát ez a természetese, de nekik nagyon nehéz dolguk volt, elsősorban mentálisan, mert tudták, hogy másik 12 játékostársuk fent edz a tartalékcsapatnál, de hétvégén velük kiegészülve már sokkal nagyobb lesz a mérkőzés létszám. A csapatban összesen 26 játékos volt, 2 kapus és 24 mezőny. Sajnos a viszonylag alacsony mérkőzésszám miatt nem tudott mindenki megfelelő játékpercet kapni, de ezt is jól kezelte a társaság, mindenki egy irányba húzott és ott segítette a másikat, ahol csak tudta.
– Kiket emelnétek ki egyénileg?
– Szándékosan nem szeretnék neveket mondani, mert tényleg csapatszinten értük el közösen ezt a szép sikert. Az egész csapatra elmondható a remek hozzáállás és mentalitás, alázat és fokozott koncentráció, ez pedig sokszor kisegítette a csapatot a gödörből. Nincsenek klikkek, nincsenek öltözői problémák, mindenki tudja mi a dolga és hol is van a helye a csapatban, ez is közrejátszott abban, hogy jól és eredményesen szerepeltünk.
Szerző: KTE/kteakademia.hu
