Ráadásul nem ő az első a családban.
Vannak igazán régi motorosok a KTE kötelékében, akik hosszú ideje dolgoznak a kecskeméti foci sikereiért, ugyanakkor ezt leginkább a háttérből teszik meg. Ilyen Kapusztik Adrienn is, aki immáron „nagykorú” KTE-s lassan, hiszen ha különböző színek és nevek alatt is, de 18 éve dolgozik a Széktói Stadionban.
Adri két dedikált mezt is nagy becsben őriz az irodában
Vagyunk egy páran azért a klubnál, akik hosszú ideje itt dolgoznak, de az vitathatatlan, hogy legrégebb óta te vagy itt. Mióta is?
2003 márciusában kerültem ide a Széktói Stadionba. Három hónapra jöttem, illetve terveztem az itteni munkát, de ahogy látod, végül itt ragadtam…
Akkor ráadásul még más pozícióba érkeztél.
Igen, szertárosnak jöttem. Úgy voltam vele, hogy amíg munkát keresek, addig átmenetileg ez tökéletes lesz számomra. Végül aztán elröppent hét év, és még mindig lent voltam, akkor költözött át egyébként a sárga öltözőből a főépületbe a csapat és a szertár is, amikor ide kerültem.
Ez melyik időszaka volt a kecskeméti focinak?
Ez a Koncz időszak volt, de ha játékosokat mondok, akkor biztos jobban beazonosítható. Barna Zsolti, Farkas Pista, Mojzi akkor már itt voltak, a fiatalabbak még csak ifisták voltak.
Neked azért családi kötődés is volt abban, hogy ide kerültél, jól sejtem?
Igen, Icuka (Kovácsné Rózsa Ilona – a szerk.) már hosszú ideje itt dolgozott, ő szólt nekem, hogy szertárost keresnek. Akkor olyan állásom volt, amit szívesen magam mögött hagytam volna. Tökéletes volt az időzítés, utána aztán annyira magával ragadott a hangulat és a közeg, hogy nem akartam elmenni.
Mikor jött a fordulópont számodra klubon belül?
2011 augusztusában szó szerint innen mentem szülni. Itt élhettem át a nagy sikereket, a feljutást, a Magyar Kupát, és egészen a Szuperkupa döntőig voltam a csapat szertárosa, illetve az első Európa Liga meccsen még itt voltam.
A szülési szabadság után már más beosztásban, pénzügyesként tértél vissza a klubhoz. Miért alakult ez így?
Amíg itt dolgoztam, folyamatosam tanultam és végeztem az iskolákat. Sose voltam az az otthon üldögélő típus, így miután 18 hónapot otthon voltam Reginával, vissza is jöttem dolgozni. Ica pont akkor készült nyugdíjba, így kaptam meg a lehetőséget, hogy vágjak bele abba, amit addig ő csinált. Rögtön a mélyvízbe kerültem, elkezdődött onnantól az irodai élet.
Kikre, vagy mire emlékszel vissza szívesen ebből a 18 évből?
Nagyon nem az a típus vagyok, aki meg tud jegyezni egyes meccseket, fontos pillanatokat. Mindig csak nézek azokra, akik mesélnek mindenféle emlékről, nekem ez teljesen kiestek. Szép dolog volt a feljutás és a Magyar Kupa, az NBI-ben is csodás pillanatokat éltünk meg. Őszintén szólva én mindenkivel szerettem és szeretek is együtt dolgozni, az edzőkkel is jól kijöttem. A játékosok között mindig voltak persze mókamesterek. Az NBII-es csapat közel áll azért a szívemhez, mert nagyon együtt volt az a társaság, de ezt látom egyébként a mostani NBIII-as kereten is. Sok egyéniség volt, nehéz lenne bárkit kiemelni, de azért Farkas Pista, Gyagya Attila, vagy Montvai Tibi mindenképpen ide sorolható. Megtippelni sem merem, mennyi edzővel és játékossal dolgozhattam együtt ebben a 18 évben.
A családi történet aztán megismétlődött, hiszen 2016 nyarán párod, Kovács Sanyi került ide szertárosnak, azóta is lelkesen dolgozik ebben a pozícióban. Kért tippeket előzetesen?
Dehogy kért. Mindig azzal mókázik, hogy ő az ország legjobb szertárosa. Nem akarom elkeseríteni, de ez már családon belül is vita tárgya.
18 éve vagy itt, jöhet még 18?
Igen, itt tervezem a következő 18-at is jelen állás szerint.
Szerző: KTE/kteakademia.hu
