Több akadémistánk is utazhatott Jeruzsálembe.
A Nemzetközi Gyermek Világjátékok most is kiemelkedően sikerült Kecskemét számára, az atléták és a röplabdázók mellett a labdarúgók is dicsőséget szereztek városunknak. A csapatot idén is Kertész Balázs irányította, aki történelmi tettet hajtott végre, hiszen először sikerült dupláznia egy sportágnak.
Tavaly is te vezetted a csapatot, akkor az utolsó pillanatban ugrottál be, most viszont te raktad össze a keretet. Milyen elvek mentén válogattál?
Tavaly Kemenes Gyuri vitte volna a csapatot, de nem sokkal a torna előtt le kellett mondania a részvételt, így ugrottam be én, tehát a keretet akkor nem is én raktam össze. Most januárban dőlt el, hogy a labdarúgás is ott lesz az atlétika és a röplabda mellett, így fel is kerestem az akadémián akkor még Török Lászlót, illetve Lóczi Pétert, hogy javasoljanak nekem játékosokat. Fontos, hogy én kecskeméti nevelésű és kötődésű játékosokban gondolkodtam, olyanokban, akik 6 éves koruktól itt voltak, vagy már évek óta itt nevelkednek, vagy menet közben kerültek csak el máshova.
Hogyan alakult ki a keret?
Egy 10 fős keret alakult ki, 7 játékost tudtunk kivinni, ugyanis 18 sportoló utazhatott. Ebben volt kockázat, mert egy cserénk volt, de csak így lehetett megoldani. Tavasszal 3-4 alkalommal tudtunk együtt dolgozni, majd júniusban a bajnokságok végeztével hirdettem keretet. A 2003-as korosztály nagyon erős volt az SC Hírös-Ép-ben is, ketten azóta elkerültek a Puskás Akadémiához Gazdag Vajk és Szujó Attila személyében, utóbbi válogatott is. Velük nem volt kérdés, hogy számolni szeretnék. Kotroczó Peti is képben volt, de őt a Honvéd sem szerette volna elengedni, illetve a szülők sem örültek volna, hiszen a torna időpontja már a felkészülési időszakra esett. A kecskeméti akadémiáról végül Győrfi Enzó, Csúri Dájmond, Hatvani Dani, Cseh Balázs és Bodor Zoli került be, akik mind megfeleltek annak az elvnek, amit képviselni szerettünk volna. Ezúton is köszönet a Puskásnak és a KTE-nek is, hogy partnerek voltak és elengedték őket!
Hogyan indult a torna?
Amit tudni kell, hogy fél nagypályán, 5x2-es kapukra játszottunk, nincs les és tilos a becsúszás. Ezt bizony szoknia kellett a gyerekeknek, ahogy a műfüvet, a meleget és a 2x20 perces játékidőt is. Érkezésünk utána sajnos nem volt igazán módunk regenerálni, hétfőn volt egy edzésnap a pályán. A hotel kitűnő volt, itt szállásolták el az összes sportolót, úgyhogy tökéletes volt a légkör az ismerkedéshez is. Az tudtuk, hogy egy győzelemmel tovább lehet jutni a csoportból, így is készültünk az első meccsre. Abszolút kellemes ellenfelünk volt a görög Evrotas, próbálták játszani a focit, de tudásban magasabb szinten voltunk, így nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Itt meg tudtuk tapasztalni a körülményeket is, úgyhogy mindenképpen jó volt, hogy mi kezdtünk. A második ellenfelünk a Maribor volt, mely azért jegyzett város a futballban. Érződött, hogy több van bennük, de itt is magabiztosak voltunk, nem forgott veszélyben a győzelmünk.
Mit tudtatok a mezőnyről?
Szinte semmit, pláne így, hogy mi kezdtünk. Általában 4-6 csapat szokott tényleg nagyon jó lenni, a többitől pedig ki lehet kapni, ha elrontja az ember. Kevesebben is voltak ezúttal, ami talán a félelem számlájára írható. Kevésbé tartják biztonságosnak Jeruzsálemet, noha semmitől sincs igazából ok félni.
Két győzelemmel meg is nyertétek a csoportot, jöhetett a keresztjáték, ami nem ment zökkenőmentesen.
A körülmények tették igazából nehézzé számunkra a tornát, mert Csúri Dájmi már az első napon összeszedett valamit, a görögök ellen még játszott, utána azonban nem tudott már a második meccsen. Így rögtön csere nélkül maradtunk, ami azért ilyen melegben, 40 perces meccseken kockázatos. A Sopron ellen így is ott folytattuk, ahol abbahagytuk, sima meccsen sikerült nyernünk, csak egy megpattanó labdából tudott betalálni az ellenfél. Itt jött aztán egy vita a szervezőkkel, akik meg akarták változtatni a kiírást. Már eredetileg is fura volt, mert a csoportellenfelek már a döntő előtt is újra összefuthattak volna, ezt akarták itt módosítani, ami miatt jó félórát csúszott is a program. Mi nem jártunk rosszul, mert a Szombathely kellemesebb ellenfél volt számunkra, mint a futós szlovén együttes. Rögtön az elején be tudtunk már találni, jobban koncentráltunk a félidők végén, ráadásul gólt sem kaptunk. Dájmit is dicséret illeti, mert próbált segíteni azzal, hogy ő is azért csereként be-be tudott állni.
A házigazdák ellen kellett játszanotok a döntőt, ami a legszorosabb meccsetek volt. Miért alakult így?
Tulajdonképpen a Beitar alkotta a jeruzsálemi csapatot, akik számomra meglepő módon győzték le a Maribort, pedig még kettős emberhátrányban is voltak. Kicsit féltettem a srácokat, mert a fáradtság és a párharcokból fakadó kisebb sérülések azért a lábakban voltak. Pozitívan álltunk viszont a döntőhöz, nagyon akartuk a sikert. Az első félidőben a szokásos arcunkat mutattuk, akár gólokkal is vezethettünk volna, de a szünetben bent maradtunk az öltözőben, ránk jöttek, szinte az életünkért küzdöttünk. A hajrában Cseh Balázs lefejelte a felsőlécet, ápolni kellett, majd a hosszabbításban ziccert védett így is. Magunknak csináltunk tehát egy izgalmas döntőt, de nagyon örültünk a sikernek.
Mennyi időtök maradt a városnézésre?
Sajnos kevés, mert a torna lebonyolítása pont olyan a napi két mérkőzéssel, hogy a kettő közt örültünk a pihenőnek. A döntő után lett volna néhány óránk nézelődni, de akkor már azt láttam a csapaton, hogy többen is húzzák a lábukat, sokat kivett belőlük a három nap, így nem indultam már el velük a városba. Azért a hotelben volt idő ismerkedni, a srácok a kanadai lányokkal kerültek jó barátságba, szurkoltak is egymásnak.
Sikerült a duplázás, méltán lehetsz büszke a csapatra. Neked milyen élmény volt?
Örülök annak, hogy a játékosok elfogadták azt, amit kértem tőlük. Én azt hangsúlyoztam nekik a torna előtt is, hogy ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy a várost képviselhessék. Játszhatnak még klubcsapatban, lehetnek válogatottak, de ilyen formában csak ez az egy dobásuk volt. Ez volt az első duplázás Kecskemét történetében, így természetesen büszke vagyok, csak azt sajnálom, hogy játékosként nekem anno ez nem sikerült.
Jövőre az orosz Ufa lesz a rendező, 2020-ban pedig Kecskemét. Mit hozhat a jövő a városnak, illetve a kecskeméti labdarúgóknak?
Itthon biztosan lesz labdarúgás, mert minden sportágban indulhatunk majd. Az atlétika és az úszás mindig fix, hogy utazhatunk-e a labdarúgókkal, az januárban dől el, ezt majd a sportvezetők eldöntik. Az utóbbi két év eredményei elismerést érdemelnek, a 2004-es korosztály ráadásul szintén nagyon jó. Ufába nagyobb delegáció utazhat, mert a következő rendezőnek már több protokoll rendezvényen is részt kell vennie.
Szerző: KTE/kteakademia.hu
