Dócs Dániel: A játék öröme végig megmaradt

U10-es értékelő.

Értékelő sorozatunk folytatásában ezúttal az U10-es korosztály kerül terítékre, Dócs Dániellel foglaltuk össze a csapat évét.

Hogyan értékelnéd a csapat évét?

Nagyon nehéz éven vagyunk túl, sajnos a vírushelyzet megnehezítette a dolgunk. Úgy kezdtünk neki az évnek, hogy minden hétvégén kemény megmérettetés fog ránk várni. Egyik hétvégén "A" Bozsik, másikon Dunamenti Liga. Sajnos az egész tavaszt úgy csináltuk végig, hogy egyik sem volt megtartva… Így maradtak az edzőmeccsek. Szerencsére a játék öröme és a csapathoz tartozás érzése megmaradt a srácokban, az edzések látogatása megfelelő létszámban folyt, még a téli időszakban is, amikor nem tudtunk terembe vonulni, így kinti edzések voltak. Próbáltam egy hónapban legalább 3 edzőmérkőzést szervezni. Többször játszottunk a Cegléddel, Monorral vagy éppen a Mészöly Focisulival, de az U11-es csapattal is játszottunk házon belül.

Milyen célok voltak megjelölve a képzésben?

Ebben a korosztályban még mindig nagyobb hangsúly van a technikai tudás fejlesztésén, mint a játék taktikai felépítésén. Nagyon sok alapmozdulatot is kellett gyakorolni, de ezt legtöbbször nyomás alatt tettük meg. Három ember együttműködése védekezésben és támadásban, de emellett sokat gyakoroltuk az egy az egy elleni szituációkat is. Meglátásom szerint ez egy kicsit a csapat sebezhető pontja, ebben mindenképpen kellett erősödnünk, főleg a védekezés fázisában. Természetesen technikai gyakorlatokon keresztül csempésztem bele egy kis taktikai elképzelést is. Megkerülhetetlen már az üres területek képzése, pálya teljes szélességének és mélységének használata. Törekedtünk arra, hogy észlelhető legyen a játékunkban az átmenet, mikor védekezünk és mikor támadunk, mikor kell összezárni és mikor nyithatunk.

Kiket emelnél ki?

Szeretném kiemelni Nagymihály Áront, aki játék intelligenciájával és technikai tudásával kiérdemelte, hogy a nagyobb korosztályban edz, Sziegl Gábor kollégámmal folyamatosan egyeztetve figyeltem, és a mentalitásával is kiemelkedett. Kiemelném még Berta Botondot, aki Kiskunfélegyházáról járt be, és szinte minden edzésen ott volt. Az ő technikai tudása, rúgótechnikája kiemelkedő, és még jobb játékos lehet, ha megtanul direktebben játszani. Gondolok itt arra, hogy nem töri meg a lendületét egy-egy felesleges csellel. Mentalitásban és folyamatos győzni akarásáért Ónodi Árpi nevét említeném még meg.

Szerző: Nyitray András